Klaus L. Matefi: A betlehemi csillag és a Schemhamphoras titkai, avagy az emberi színjáték isteni forgatókönyve I.

Előszó




Gyermekkoromtól fogva csillapíthatatlan belső indíttatást éreztem rejtett dolgok felkutatása, feltárása iránt. A háború és az ezutáni időszak következményeitől elszegényedett, társadalmi és anyagi szempontból lesüllyedt értelmiségi családban nevelkedtem fel. Sok esetben azért, hogy jóllakhassunk testvéreimmel, fémhulladékot, papírt, vadgesztenyét gyűjtögettem öcsémmel szerte a városban, amiket aztán értékesítve, élelemre válthattunk be. Így ment ez éveken keresztül. Egy alkalommal harmadmagammal gödröket ástunk unalmunkban a kertünkben és nagy örömünkre egy korábbi olasz uralkodót, Umberto-t ábrázoló ezüst pénzérmére bukkantunk. Felébredve bennem a kincskeresés utáni lelkesedés, az elkövetkező napokban és hetekben fáradságot nem kímélve túrtam fel szinte az egész területet annak reményében, hogy talán még több értéket rejtegethet ott a föld, azonban sajnálatos módon a további próbálkozásaimat már nem koronázta siker, így idővel kénytelen voltam csalódottan feladni.

Néhány hónap elteltével egy fantasztikusan izgalmas és máig felejthetetlen álomban volt részem, amiről minden túlzás nélkül állíthatnám, hogy tulajdonképpen bizonyos tekintetben rányomta bélyegét a további életutamra. Ez arról szólt, hogy egy szép nyári napon belső indíttatás hatására, fáradságot nem kímélve, egy széles és mély gödröt ástam a kertünk közepetáján abban bízva, hogy valamilyen elrejtett értéket fedezhetek esetleg ott fel. Az áhított kincseláda helyett egy nagyobb méretű faragott kőre bukkantam. Ennek feltárása során a legnagyobb csodálkozásomra egy függőlegesen elhelyezkedő, terjedelmes kőkereszt kezdett kibontakozni előttem, ami mint később kiderült, egy földalatti templomtorony tetején helyezkedett el. A kereszt alatt néhány méterrel egy boltíves ablaknyílásra bukkantam, amiből kissé fojtó, tömjénszerű füst gomolygott felém. Nem szóltam erről senkinek, hanem a bátyám által gyártott kötéllétra segítségével és egy zseblámpával a kezemben próbáltam lejutni a helyiség aljára. Máig se értem, hogy miképpen bizonyulhatott elég hosszúnak a megközelítőleg hat méter hosszúságú segédeszköz. Lefelé haladva nem akartak elfogyni a létrafokok, de egy-két perc elteltével, izzadó homlokkal és kezekkel ugyan mégis szerencsésen elértem a helyiség mozaikpadlózatát. Egyre világosabb lett ekkor és egy teljesen ép állagúnak tűnő templom belseje tárulkozott fel előttem, gazdagon díszítve oszlopokkal, szobrokkal és freskókkal. Elindultam a gyönyörűen megalkotott, távolról kör alakúnak tűnt, az oldalán számomra ismeretlen jelekkel ellátott oltár felé. A felette lévő nyolcszögletű, nyolc oszlopon álló, valószínűleg márványból készült és pazarul ékesített baldachin tetején egy vakítóan fényesen ragyogó pentagramma állt, ami a templom belsejét világította be a számomra. Alig tettem néhány lépést, amikor legnagyobb bosszúságomra a vekkerünk sértőn hangos csengése riasztott fel álmomból, félbeszakítva a nem mindennapi éjszakai kalandomat, jelezve azt, hogy nemsokára iskolába kell induljak. Nagyon szerettem volna megálmodni a későbbiekben ennek a folytatását, de a sors nem volt hozzám sajnos ilyen kegyes.

Annak az évnek karácsonyára édesapám egy szép formájú, legalább két méter magas gyökeres fenyőfát vásárolt, amit az ünnepek elteltével nekem volt a feladatom a kertben elültetni. Mivel szerencsére nem volt felfagyva a talaj, így minden gond nélkül meg is tettem, méghozzá oda, ahol álmomban a templomra találtam. A házból közel 40 éve elköltöztünk, de tudtommal még mindig ott található az említett fenyőfa, az ég felé egyre magasabbra törekedve.

Fiatal koromban egyáltalán nem rajongtam a kötelező iskolai olvasmányokért, hanem ha alkalmam adódott, inkább nagybátyám tulajdonát képező, számomra kifejezetten érdekfeszítő könyveket olvasgattam a nyári szünetekben, amikor édesapámmal és öcsémmel nála nyaraltunk. Így jutottam hozzá például Szerb Antalnak, a "Pendragon legenda" című művéhez is, amit szinte le sem tudtam rakni, amíg a végére nem értem. 14 év körüli gyermek lehettem akkoriban. Serdülő koromban az érdeklődésem aztán más irányba terelődött, aminek következtében hobbiszerűen elektroncsöves, majd későbbiekben tranzisztoros készülékek építésével töltöttem szabadidőmet.

Több mint két évtized elteltével, édesanyám jóvoltából a kezembe került Teres Ágostonak a "Biblia és asztronomia" című munkája. A könyv az Újszövetség "főhősének", a Názáreti Jézusnak az életével kapcsolatos esetleges kozmikus vonatkozásokkal is foglalkozik, és a "betlehemi csillag" mibenlétére megpróbál választ keresni. Teres Ágoston (Gustav Teres; 1931 - 2007) jezsuita szerzetesként a Specola Vaticana (Vatikáni Csillagvizsgáló) egykori tudományos munkatársa volt. Rendkívüli módon felcsigázta érdeklődésemet a téma, de mire végére értem a könyvnek, az az érzés alakult ki bennem, hogy számomra egyáltalán nem oldotta meg kielégítően ezt a jezsuita csillagász magyarázata, sőt tulajdonképpen egy olyan fokú hiányérzetet váltott ki bennem, ami alapján úgy éreztem, hogy fáradságot és időt nem kímélve valamilyen úton-módon azt ki kell elégítsem. Mondhatnám egyszerűen úgy is, hogy függővé váltam, mint a dohányos ember a nikotintól, vagy az alkoholista az alkoholtól. Ennek következtében lettem rendszeres látogatója a Stuttgartban található "Württembergische Landesbibliothek"-nak, azaz a "Baden-Württemberg-i Országos Könyvtárnak", ahonnan rengeteg (több száz) érdekfeszítő irodalomhoz jutottam az asztrológia, okkultizmus, vallástörténet, kabbalah, etc. témakörökben, melyek bizonyos fokig feltétlenül hozzájárultak kutatási tevékenységem későbbi eredményességéhez.

Katolikus vallásom ellenére eltántoríthatatlanul elhivatást éreztem a bibliai vallások misztériumai kozmikus hátterének feltárása iránt. Mivel egyetlen vallás se veszi jó néven híveitől, de senkitől sem az ilyen irányú buzgólkodást, ennek apropóján le kellett győzzem magamban a vallásom által sugallt tiltásokkal kapcsolatos gátlásaimat annak érdekében, hogy korlátok és akadályoztatások, azaz kötöttségektől mentesen, ugyanakkor elfogulatlanul állhassak hozzá elhatározásom akkor még kissé valószerűtlennek tűnő megvalósításához.

Viszonylag jártas voltam a bibliai tanítások terén, ugyanis egy kifejezetten vallásos családból származom. Gyermekként évekig az egyik leglelkesebb és legszorgalmasabb ministránsa voltam templomunknak. Az sem volt ritka, hogy hétvégenként 3-4 misén is aszisztáltam. A bibliai ismeretekben történő behatóbb elmélyülésem természetesen csak a kutatási tevékenységem megkezdése utáni időkre tehető. Akkoriban hozzájutottam az 1890-2020-ig kikalkulált efemeridákhoz és igyekeztem ennek segítségével megfelelő következtetéseket levonni a korábbi évszázadok, évezredek esetleges kozmikus történéseivel kapcsolatosan, de ez nem volt elégséges ahhoz, hogy komolyabb következtetésekre juthassak. Már fel akartam adni az igyekezetemet, amikor váratlanul rámragyogott a szerencse csillaga. Nem rendelkeztem computerrel és nem is értettem a kezeléséhez, de miután véletlenül ráakadtam az egyik németországi nagyárúházban egy asztrológia kereső programra, aminek segítségével akár évezeredekkel korábbi konstellációkat is meg lehet könnyedén találni, megvettem 19 Márka 80 Phening-ért a "Fuji Magnetics GmbH" (Kleve, Deutschland) által 1997-ben forgalomba hozott "Fuji AstroLogln" (In der Reihe Wissen/Bildung) Windows 95-ös programot, majd ezt követően egy computert is hozzá. A mai napig ezt az általam féltve őrzött programot használom kutatásaim során. Kezdetben azt hittem, hogy hamar hozzá fogok jutni az általam keresett helyes megoldáshoz, de csalódnom kellett, ugyanis amennyiben az ember nincs tisztában a kutatott konstelláció pontos időpontjával, abban az esetben mintha egy hatalmas szénakazalban próbálna megtalálni egy gombostűt... Mint ismeretes, az asztrológia földközponttal (geocentrikusan) vizsgálja a Naprendszer égitestjeinek a mozgását, beleértve a Napot is. A földi megfigyelő számára a Napon és a Holdon kívűl a többi égitest (Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz és Plútó) periódikusan retrográd (a megszokott keringési iránnyal látszólagosan ellentétes) mozgást is végez. Aki ismeri ezt az égi mechanizmust, az valószínűleg tisztában van azzal is, hogy mennyire bonyulult rátalálni mondjuk egy, öt, vagy hat égitestből felépülő ismétlődő konstellációra ilyen kritérium mellett. Amennyiben pedig az ember nem tudja pontosan, hogy egyáltalán mit is keressen, abban az esetben bizony szinte esélytelen a próbálkozása.

Óriási segítséget jelentett számomra az asztrológiában, kabbalah-ban, hermetikus ismeretekben és a héber nyelvben is jártas, zsidó származású Nostradamusnak (1503 − 1566) az 1999. évre vonatkozó kifejezetten pontos és rendkívül fontos próféciája, ami szerint:

"L` an mil neuf cens nonante neuf sept mois, Du ciel viendra un grand Roy d`effrayeur," (Centurie X., LXXII.) (Les Propheties de M. Michel Nostradamus, Dont il y en a trois cens qui n'ont encore jamais été imprimées; A Lyon, 1566; S. 164)

"Ezerkilencszázkilencvenkilenc hetedik havában az égből megérkezik a rettegés nagy királya." (Centuriák X. 72.)

A túlnyomó többség ennek hallatára csak gúnyosan és hitetlenül mosolygott, de mégis akadtak olyanok is, akik ezt határozottan komolyan vették. Így például a Naptemplom Rend (Ordre Temple Solaire ⁄ OTS, Sonnen-Templer Orden) igyekezett szisztematikusan felkészülni erre a beharangozott apokaliptikus égi eseményre azzal, hogy a kanadai ingatlanukon egy atombiztos bunkert építettek és hatalmas mennyiségű élelmiszerkészletet halmoztak fel abból a célból, hogy a várható globális klímakatasztrófát, vagy az esetleges újabb világháborút túlélhessék, sőt ezáltal másokon is segíthessenek. Mint tudjuk, a rend tagjainak a többsége a vezetőséggel egyetemben nem élhette meg ezt a kozmikus történést, ugyanis a mai napig felderítetlen okokból végeztek velük. 1994.10.04-én, a héber naptár polgári újéve (1. tisri − Ros Hásána) utáni újhold alkalmából, a Quebec (Kanada) melletti Morin Heights-ben a rend öt tagját ölték meg, másnap pedig, 1994.10.05-én Svájcban két helyen (Cheiry-ben és Chalet von Granges-sur-Salvan-ban) csaptak le ismeretlen tettesek a rend tagjaira, 48 halottat hagyva maguk mögött. 1995.12.15-én Franciaországban a Vercors-masszívumban, a Drome-folyó és Grenoble között tizenhatan estek áldozatul, majd 1997.03.22-én öten váltak gyilkosság áldozatává újra Kanadában, St.Casimir-Quebec-ben. Valakik feltételezhetően rossz szemmel nézhették nyilvános felkészülésüket és szereplésüket. A médiumok előszeretettel rituális öngyilkosságoknak állították be utólagosan a brutális és tragikus eseményeket...

A Nostradamus-féle előrejelzés az 1999.08.11-én létrejött, napfogyatkozással hatásfokozott kozmikus keresztre célzott, ami szerinte a rettegés nagy királyának az égből történő megérkezését kellett eredményezze, mások viszont például az ószövetségi messianisztikus elképzelések messiásának, Immánuelnek a születését, vagy "Jézus második eljövetelét" várták ettől. Adva volt tehát számomra egy kozmikus kereszt, amit a Nap-Hold konjunkció, ezzel szembenállva, azaz oppozícióban az Uránusz, és jobbról-balról ∽90 fokra pedig a Mars és a Szaturnusz alkotott. Ez a konstelláció volt az, aminek alapján végül is rájöttem a későbbiekben a héber misztika titkos tudománya, szerintem legféltettebb kincsének, a "Schemhamphoras"-nak ("Isten 72 szellemének") mibenlétére, illetve az általam kutatott misztériumok megoldásaira. A véletlenség műve volt-e ez, vagy esetleg már a kereszttel kapcsolatos gyermekkori álmom is ennek a jövőben történő szükségszerű bekövetkeztére akarta előre felhívni a figyelmemet, vagy talán az ezzel kapcsolatos elhivatottságomra? Ki tudja? Annyi viszont biztos, hogy a misztériumok csúcsponját, végkifejlettjét képező kereszt fel- és megismerése által jutottam be a számomra addig ismeretlen és rejtélyes "templom" belsejébe.

Célom ezzel a terjedelmes feltáró jellegű tanulmánnyal nem a haszonszerzés, mint ahogy azt a mai pénzközpontú társadalmi morál sejtetné, hanem kizárólagosan az, hogy az emberiség nagy családjának kulturális kincseit képező misztériumokba betekintést nyerhessen az eddig beavatatlan túlnyomó többség is végre, hiszen már az évezredek óta beharangozott "végidőkben" élünk javában, egy-két évtizeddel az ószövetségi messianisztikus elképzelések és vágyak Messiás Királyának, Immánuelnek a színrelépése előtt, és 21 évvel "Jézus második eljövetele" után, illetve a síiták által várt Imam Mahdi megjelenése idején. Aki ezek után esetleg mégis egy eseménydús és izgalmas kalandregényre számít, az egészen biztosan csalódni fog, mivelhogy az általam megalkotott tanulmánynak egyáltalán nem a szórakoztatás a célja, hanem a meg- és felismerés elősegítése.



A tanulmány tartalma szabadon felhasználható a forrás és a szerző megjelölése mellett.



Image hosted by servimg.com
(Direkt fotó)
Klaus L. Matefi mitológiakutató